Üdvözlet

honlap

Az emberi együvé tartozás ősi vágya és a közös felelősségvállalás gondolataival
köszöntöm Önt a honlapomon.

„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld
egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy,
mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden
halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose
kérdezd, kiért szól a harang: érted szól”  John Donne.

„Így, vagy úgy, egy embernek önmagában semmi esélye sincs. „  Hemingway.

Amióta az „Élet Bölcsőjéből” az első lélek elindult útjára mindig is így volt ez.
Ahogyan életünk elkezdődött, már tartoztunk valahová, valakihez, valakikhez.

Később kiterjednek ezek a határok, ahogyan életünk előrehalad. Egyre több helyen
jegyzik a jelenlétünket. A lelkünk ősi vágya, hogy odatartozzunk, együvé tartozzunk,
hogy szeressenek bennünket, hogy szerethessünk és nem utolsó sorban
említem a felelősségvállalás-önállóság fontos igényét önmagunk és mások felé.

E nélkül távolságot érzünk, amely arra sarkall bennünket, hogy valahogyan összekössük azt ami szétszakadt. A közelség a távolodásba csapott át, zavar támadt, zaj keletkezik a kommunikációs csatornánkban, valamilyen konfliktus kúszik be az életünkbe. Minden konfliktus gyökere az elszakadt kötelék és a veszteség sikertelen kezelése.

Az összetartozás érzése számunkra az a fajta kötődés, ami valójában a lelkünk nyugalmát adja, egy összhangot teremt a benső világunkban és egyben a külső világgal is az életünkben.

Az összetartozás érzése, az érzelmi kötelékek, fontos erőforrásunk a létezésünkhöz.
Mert tudjuk, hogy e nélkül a magány elemésztő tüzébe kerülünk.

A harang mindannyiunkért és egyben a személyes életért is szól, a Létezésre hív.
Mert az Élet egy az emberiséggel is, amióta az Élet Bölcsőjéből az első Lélek
elindult hol rögös, hol sima útjára.

Nem tudunk teljesen függetlenül élni.
Mert valaki megszövi azt a ruhát, ami elfedi testünk … .
Valaki megtervezte azt a szövőszéket amin az anyag elkészül … .
Valaki megtermelte azt a növényt, ami a szövőszékre kerül … .
Valami megérlelte a növényt a föld táptalaján, az ég alatt … .
Mert azt az embert aki a ruhát hordja valaki tanította az életre … .
Valaki megtanította szeretni … .
És valaki Anyává/Apává segíti lenni, hogy az Élet tovább adódhasson a
Létezésére az Élet örök körforgásában.

-Rózsa-